Április 11: A magyar költészet napja
Zelk
Zoltán:
Mese a legokosabb nyúlról
Egyszer
volt, hol nem volt,
túl
a hegyen, túl a réten,
egy
kis erdő közepében,
az
erdőben egy tisztáson,
fűszálakból
vetett ágyon,
ott,
ahol sosem járt ember,
s
egy farkas a polgármester,
ahol
ezer róka túr,
ott
lakott egy kicsi nyúl.
A
kis nyúlnak háza nem volt,
szeme
kettő, orra egy volt,
hosszú
füle, kurta farka,
semmi
furcsa nem volt rajta.
Egyszer
volt, hol nem volt,
egyszerű
kis nyuszi volt.
Szarvas
és jóbarátja,
minden
madár jó pajtása,
így
éldegélt békességben,
a
kis erdő közepében.
Így
éldegélt, amíg egyszer
meg
nem halt a polgármester,
a
bölcs farkas, s eltemették,
megsiratták,
mert szerették.
Az
állatok összegyűltek,
egy
tisztásra települtek,
éjjel-nappal
tanakodtak,
polgármester
választottak.
Róka
mondta: Róka legyen!
Szarvas
mondta: Szarvas legyen!
Őz
kiáltott: Őzön a sor!
Teli
faág, teli bokor,
madár
ült minden ághegyen,
s
kiáltozták: Madár legyen!
Addig-addig
tanakodtak,
a
végén majd hajba kaptak,
míg
egy nyúl szólt: Most az egyszer
nyúl
legyen a polgármester!
Erre
elkezdtek kacagni.
Nem
tud az mást, csak szaladni,
az
árnyék is megkergeti,
úgy
megijed, hideg leli,
ha
ág zörren, rögtön szalad,
vagy
meglapul a fű alatt.
Most
legyen okos az ember,
ki
lesz itt a polgármester?
Szól
a bagoly az ághegyen:
Az
a fontos, hogy okos legyen!
Akár
bátor, akár gyáva,
ész
legyen a kobakjában.
Mind
így szóltak: Okos beszéd!
Próbáljuk
ki, ki-ki eszét…
Igen
ám, de hogy próbáljuk?
Máris
szólt a bagoly rájuk:
Aki
becsapja a rókát,
az
kiállotta a próbát!
Rajta
szarvas! Rajta, őzek!
Lássuk,
ki lesz a legbölcsebb!
Ki
tud győzni az észtornán?
Ki
tud kifogni a rókán?
Előbb
az őz került sorra.
Ide
figyelj, ravasz róka!
Felhők
közt lakik az égen,
sohasem
járt erdőn, réten,
mégis
ő növeszt fűszálat,
zöldbe
borít bokrot, ágat…
Nevet
csak ezen a róka.
Ez
aztán a nehéz próba!
Jobban
tudom, mint te magad,
mi
volna más, ha nem a nap!
Most
a szarvas került sorra.
Én
aztán megfoglak, róka!
Nincsen
lába, mégis szalad,
de
mégis egy helyben marad…
Megint
csak így szólt a róka:
Ez
aztán a nehéz próba!
Jobban
tudom, mint te magad,
mi
volna más: folyó, patak!
Most
a kis nyúl került sorra.
Erre
felelj, ha tudsz, róka:
ha
megfelelsz, most az egyszer
te
leszel a polgármester!
Nincsen
szárnya, mégis repül,
fákon,
bokrokon hegedül,
ha
nem repül, nincsen sehol,
de
mégiscsak van valahol,
nincsen
szárnya, nincsen lába,
mégis
a világot járja…
Töri
is fejét a róka,
ennek
a fele se móka,
hiába,
no, nincs felelet,
mondd
meg, nyuszi, hogy mi lehet!
Szól
a nyuszi: Figyelj, róka!
Hogy
mi lehet? Mi más volna?
Ismeri
a nyár s a tél,
mi
lehetne más: a szél!
Kis
nyúl főzte le a rókát,
ő
állotta ki a próbát,
az
erdőben akkor egyszer,
nyuszi
lett a polgármester.
Egyszer
volt, hol nem volt,
egyszerű
kis nyuszi volt.
hosszú
füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.
